Valahogy így:

Zanával erröl beszélgettunk:

(07:25:54 PM) Zana: jól van
(07:25:59 PM) Zana: most lépek
(07:26:08 PM) Zana: ha találsz benne vmi durva hibát
(07:26:13 PM) Zana: nem ideológiait!
(07:26:17 PM) Zana: hanem tényt
(07:26:21 PM) Zana: vagy helyesírásit
(07:26:30 PM) Zana: akkor azt légyszi javítsd ki

Ismer kicsit.

Sok-sok csúszás és egy szokatlanul hosszú választási éjszaka után reggel már hivatalosan is kihirdették az izlandi választások eredményeit. Az új Alþingi 63 képviselöje közul 23 lesz nö, ez a 43%-os arány új rekordot jelent. A választásra jogosultak 85%-a(!) járult tegnap az urnákhoz. [A pártokról további részletek itt]

Amikor ezt a bejegyzést publikálom már 90%-os feldolgozottságnál járnak a számlálók. A témáról részletesebben dél körul fogok majd írni - még bele kell vetnem magam a helyi sajtóba. Addig is itt egy tömör összefoglaló az izlandi politikai palettáról balról jobbra haladva, hogy az ezt követő elemző jellegű bejegyzés érthetőbb legyen.

Zöldek [Grænt Framboð]: Balos, szocialista párt. 1999-ben alapították , azóta az izlandi parlament [Alþingi] legbalosabb pártja. A 2009 február elején alakult átmeneti kormányt leszámítva semmilyen tisztséget nem töltöttek be a végrehajtásban, ezért alig okolják őket a jelenlegi vihar miatt. A népszerűségük az ország gazdaságának összeomlásával párhuzamosan emelkedett. A pár hete készült pollok alapján még a legnépszerűbb pártnak számítottak. A választási kampány alatt [rossz nyelvek szerint a nagyvállalatok támogatásának hiánya miatt] kicsit visszább csúsztak a jelenlegi koalíciós partnerük [Szociáldemokrata Szövetség] és a nagy jobbos párt, a Függetlenségi Párt mögött.

Főbb irányelvek: Zöld, Szélsőbal [nem kommunista!], Anti-NATO, Anti-EU, feminista és az Euró helyett inkább a norvég koronát szeretnék átvenni

Tegnap rászántam két órát és kipucoltam a Netvibes profilomat. Közel 50 olyan feedet vágtam ki - köztuk 3 éve felvetteket is - melyekre nem volt elég idöm vagy egyszeruen csak kiestek az érdeklödési körömböl. A tavaly nyár óta használt kinézetet is kicsit áthúztam.

Tegnap történt azonban valami más is. Három neves magyar blogger [hh, angelday és doransky] versenybe kezdtek, hogy melyikuk éri el elöbb twitteren a 2009 olvasót. Nyugaton a twitter fénykorát éli, minden musornak, sztárnak, sportolónak és családanyának van már twitter profilja és használják is tisztességgel - szemben Magyarországgal, ahol még mindig néhány ezer geek játékszere maradt. Ezen felbuzdulva beszerveztem mindkét testvéremet [Evi es Agi] valamint a Sárdobálós szerzötársakra is majd megpróbálok nyomást gyakorolni.

1971. november 10., Holt Town, Manchester, UK

...és tervezem a nyarat. Össze is raktam egy listát azokról a dolgokról amiket meg szeretnék csinálni szeptember végéig - Cardiff elejéig.

- A hugommal együtt megtanulni gördeszkázni - esetleg forgatni egy filmet augusztusban a trükkökröl [50 EUR]
- Venni egy Netbookot - MSI Wind vagy Dell Mini [400 EUR]
- Venni egy MIDI Keyboardot és újra elkezdeni zenét csinálni [80 EUR]
- Megtanulni tisztességesen izlandiul [INGYEN]
- Legalább heti 5x elmenni úszni [20 EUR]
- Újra körbeautózni Izlandot [100 EUR]
- Készíteni egy videót Youtubera, amit legalább 100 ezren megnéznek [INGYEN]
- Masszívan elkezdeni Twitterezni [INGYEN]
- Meglátogatni a londoni barátokat [200 EUR]

Jelenleg munkát keresek. Siker esetén egyetlen havi fizetésböl mindet meg tudnám valósítani. If only.
 

Skócia letudva - örult 4 nap volt, hála Krokodil elvtársnak.

Bloc Party tegnap volt - tetszett nagyon nyilván, de most egy jó ideig nem játszanak itthon [Londoni a banda] - igazán adhatak volna valami extrát a szokásos setlist mellé. 8/10

4 nap pakolás és irány Izland. Fáradok.

"Yoyo, kimegyek az állomásra. ha késel hívj. de nem fogsz. (érd el a vonatod) 

R"

2005 decemberében minden reggel 6 körul betértem egy akkoriban nyílt fornetti franchise-ba. A pultokat házilag barkácsolta a két tulaj. [Egy dagi bajszos, talán 50 lehetett és a 15 évvel fiatalabb társa] El-elbeszélgettunk [Izlandon élek, etc], de semmi komoly. Azt remélték, hogy be fog indulni az uzlet. Decemberben ez nem történt meg. Mindig elhatározom, hogy meglátogatom azt a kis utcát, ha legközelebb Magyarországra megyek. Sajnos mindig elfelejtem - túl sok minden köt le olyankor.

Egy rövid, 20 perc alatt összedobott, megjegyzések által tagolt fordítás a Sárdobálóra.

Gyurcsany goes – Az Economist szégyenfalán

2 more shifts >> Scotland >> London >> Paulo >> Bloc Party >> ICELAND

Alig 20 perce vettem egy one way jegyet Izlandra. [2009 április 17.] Még egy hónapom van hátra a londoni gap yearemböl. Boldog és suru idöszakot fogok ezzel majd lezárni. A múlt hét közepén lehalt a router és úgy volt, hogy akár két hétig is net nélkul maradunk. Aztán jött a hétvége és minden (de tényleg minden) gond megoldódott. Sok dolog volt folyamatban, aminek aggasztott az iránya, de ezen a hétvégén volt valami a levegöben és minden magától megoldódott. Minden.

A kovetkezo het az iras jegyeben telik. Ket bejegyzes is keszul sardobalora (konzervativizmus es drog temakorokben) valamint elkezdtem irni ket mini novellat is. Az egyik egy Orkeny atdolgozas, belegyurva egy baratom (Sam) karakteret a tortenetbe - ezt angolul. A masik meg egy Kadar erat idezo videki nyar tortenete magyarul. Izlandiul csak egysorosokra futja. Fajdalom.

Zaras elott meg becsuszott:

"Twenty years from now you will be more disappointed by the things you didn’t do than by the ones you did do. So throw off the bowlines. Sail away from the safe harbour. Catch the trade winds in your sails. Explore. Dream. Discover." – Mark Twain

4 AM - Hóviharban könnyes búcsú egy közeli baráttól. Ures igéretek, hogy majd tartjuk a kapcsolatot. Csodálkoznék, ha sikerulne. Bánnám, ha nem.

5 AM - A buszon ulök Reykjavík és Keflavík között félúton, a legutolsó sorban és probálom nem kímélt szemeimet nyitvatartani, hogy kövessem veluk a föváros fényeinek luktetését ameddig csak lehet. Kudarcot vallok persze. A következö emlékem, hogy a soför próbál lezavarni. Megtapogatom a kabátom zsebeit. Tárca és útlevél kiválóan kitapinthatóak. Ami fontos, az velem van.

7 AM - Gate 9 - Boarding. Eröszakosan, de a fáradtság miatt nevetségesen gyengén próbálok elörébb törni. Csak le akarok ulni és aludni végre. Általában megvárom a felszállás pillanatát. Élvezem ugyanis. De ma nem kulönösebben érdekelt. Lerogytam a 19A ulésre, a szabályokkal nem törödve a mobilomról szólt valami közepes pop sláger végtelenítve.

10.30 AM - London Stansted. Gyors bankszámla check egy kopott ATMnél. Nyilván nem fizették ki a betegség miatt kihagyott napokat. Rohadjanak meg. A számlákra azért jut majd. Veszek egy jegyet a Liverpool Streetig, majd Central Line-nal East Actonig metrózóm. Úgy emlékszem, hogy végig ébren - de nem teljesen magamnál - voltam.

11.40 AM - Nyitom a lakás ajtaját. A konyha tiszta, a nappaliból lekerult az Eminem poszter és egy brazil látkép foglalta el a helyét. A francián kivul senki nincs otthon. Az ágyán fekudt összeomolva. Fáradt lehet - átérzem - gondoltam. Angolosan megkérdeztem, hogy 'ow are ye?, remélvén, hogy majd azt mondja, hogy I'm fine és mehetek az ágyamba aludni. Helyette közölte, hogy Not good. My mom is dying. Nem éreztem át.

12.30 PM - Már lassan egy órája ulunk kettesben a franciával. Próbálok okosakat mondani, de ilyenkor ez lehetetlen. Nem tudok segíteni mással, mint azzal, ha hallgatok. Hátha akkor elhiszi, hogy megértem a fájdalmát. Ö meg csak meséli a sztorit és mondja a bölcsességeket. Az élet irónikus, az anyjának meg folyton mondogatta, hogy ne dohányozzon basszameg, mert 10 éve diagnosztizálták a daganatot és csoda, hogy a kemóval meg tudták állítani a növekedését, de neki muszáj volt napi két dobozzal szívnia. Meghalni rohadt könnyu ám, de a szeretteinket elveszíteni kegyetlen nehéz. Miért nem érti meg? Csak rombol és rombol. Önmagát. És vele egyutt minket is.

1 PM - Végre alhatok.

...és van az úgy, hogy annál többre nincs is szükség. Ö itt Dale, Birminghamböl:

A legjobb Yummie mixtape (Igazából nem is fontos - Az elsö számba szerelmes vagyok. The Maccabees - Mary) szól, miközben dizájn munkákat nézegetek és tervezem az estét. (Egy sör a 70es években majd jakuzzi a csillagos ég alatt)

Ma van az elsö olyan nap múlt csütörtök óta, hogy nem rosszabbul, hanem egyenesen jobban érzem magam. Ezt meg is fogom ünnepelni a University of Iceland kávézójában egy 3 óra múlva kezdödö jazz koncerttel, majd egy közeli baráttal megnézzük a Wrestlert. Bulizáshoz sajnos még túl gyenge vagyok.:/ Hát ilyen érzés 70 évesnek lenni.

A twitter-láz elszabadulásának idején regisztráltam egy accountot, de a használatig már sosem jutottam el. Nem volt semmi ami motiváljon. Tegnap éjjel a twitterrel álmodtam és voltam olyan szerencsés, hogy erre emlékezzek is. Az utolsó lökést azonban az a Facebook app adta, amelyik a twitteres frissítéseket automatikusan kiteszi a Facebookra status updateként. Fantasztikus! Bodzásfanta személyében meg is van az elsö followerem. Csatlakozzatok hozzá és hozzám. - http://twitter.com/lodovik

Hétfön megyek vissza Londonba.

...és megyek Izlandra. Eredetileg 3 nap volt betervezve, de szulöi közbenjárás miatt 8 napra hosszabodott a dolog. Legutóbb karácsonykor voltam családot látogatni és nem gondoltam hogy 2 hónap után megint visszatérek. Mióta nem élek (tanulok + dolgozom) ott, olyasfajta kép él bennem Izlandról, mintha a mennyország lenne. Minden egyszeru, az élet letisztult, az emberek mosolyognak és minden napra jut néhány barát, akikkel leölhetem a napot Reykjavik kocsmáiban, Seltjarnarnes tengerpartjainál vagy Kópavogur focipályáin.

Iszonyú nehéz egy életet ott újrakezdeni. Minden drága, a nyelv nehéz, de amint sikerul túlélni az elsö két évet és barátokat szerezni, autót venni, megérteni a nyelvet, onnantól már lehetetlen otthagyni ezt a bájosan rojtos szigetet.

Jót fog tenni egy kis pihenés. Január óta kétszer is súlyosan lebetegedtem, néha elveszítem az irányítást - London rohadt kaotikus. Túl hosszú ideig éltem Reykjavíkban ahhoz, hogy most egy 8 milliós város ne szívja el minden erömet. Pont ezért gondolkodtam azon, hogy szeptemberben költözöm Cardiffba és ott kezdem az egyetemet. Kicsi város [de nem túl kicsi], barátságos emberek, furcsa nyelv - tiszta Reykjavík, ráadásul az egyetem is top100as. A karrier szempontjából sem utolsó.

lying on your bed looking at the ceiling
waiting for something to happen
and knowing all the time that you were meant for something better.
feeling it
wanting it
but, how much can you take?