4 AM - Hóviharban könnyes búcsú egy közeli baráttól. Ures igéretek, hogy majd tartjuk a kapcsolatot. Csodálkoznék, ha sikerulne. Bánnám, ha nem.

5 AM - A buszon ulök Reykjavík és Keflavík között félúton, a legutolsó sorban és probálom nem kímélt szemeimet nyitvatartani, hogy kövessem veluk a föváros fényeinek luktetését ameddig csak lehet. Kudarcot vallok persze. A következö emlékem, hogy a soför próbál lezavarni. Megtapogatom a kabátom zsebeit. Tárca és útlevél kiválóan kitapinthatóak. Ami fontos, az velem van.

7 AM - Gate 9 - Boarding. Eröszakosan, de a fáradtság miatt nevetségesen gyengén próbálok elörébb törni. Csak le akarok ulni és aludni végre. Általában megvárom a felszállás pillanatát. Élvezem ugyanis. De ma nem kulönösebben érdekelt. Lerogytam a 19A ulésre, a szabályokkal nem törödve a mobilomról szólt valami közepes pop sláger végtelenítve.

10.30 AM - London Stansted. Gyors bankszámla check egy kopott ATMnél. Nyilván nem fizették ki a betegség miatt kihagyott napokat. Rohadjanak meg. A számlákra azért jut majd. Veszek egy jegyet a Liverpool Streetig, majd Central Line-nal East Actonig metrózóm. Úgy emlékszem, hogy végig ébren - de nem teljesen magamnál - voltam.

11.40 AM - Nyitom a lakás ajtaját. A konyha tiszta, a nappaliból lekerult az Eminem poszter és egy brazil látkép foglalta el a helyét. A francián kivul senki nincs otthon. Az ágyán fekudt összeomolva. Fáradt lehet - átérzem - gondoltam. Angolosan megkérdeztem, hogy 'ow are ye?, remélvén, hogy majd azt mondja, hogy I'm fine és mehetek az ágyamba aludni. Helyette közölte, hogy Not good. My mom is dying. Nem éreztem át.

12.30 PM - Már lassan egy órája ulunk kettesben a franciával. Próbálok okosakat mondani, de ilyenkor ez lehetetlen. Nem tudok segíteni mással, mint azzal, ha hallgatok. Hátha akkor elhiszi, hogy megértem a fájdalmát. Ö meg csak meséli a sztorit és mondja a bölcsességeket. Az élet irónikus, az anyjának meg folyton mondogatta, hogy ne dohányozzon basszameg, mert 10 éve diagnosztizálták a daganatot és csoda, hogy a kemóval meg tudták állítani a növekedését, de neki muszáj volt napi két dobozzal szívnia. Meghalni rohadt könnyu ám, de a szeretteinket elveszíteni kegyetlen nehéz. Miért nem érti meg? Csak rombol és rombol. Önmagát. És vele egyutt minket is.

1 PM - Végre alhatok.