Cathays: Csendes, de belvaroshoz kozeli diaknegyed. (Kepre kattintva az eredeti)

Majdnem ennyi telt el az egyetem kezdete ota. Az utobbi hetekben meg nem igazan sikerult beleszoknom, de ez mostansag mar valtozoban van. Sok arcot felismerek mar, uj baratok is vannak es a hazat ahol lakom nyugodtan hivhatom otthonnak.

Par hete elkezdtunk irni egy kozos blogot a lakotarsakkal itt: http://thecardiff7.blogspot.com Kicsit leult azota, de tervezzuk frissitgetni.

Jelenleg egy 2500 szavas marketing assignment (marketing kulso-belso elemzes, gazgasagi/szocio-kulturalis/jogi/technologiai szempontok alapjan) folott szenvedek. Amikor eloszor ultem be a marketingre eleg csalodott voltam, hogy minek tanitanak ilyet, en nem erre jelentkeztem. (Ugyanezt gondoltam az accountingrol is) Azota persze beleneztem a teljes 3 eves programba, es amit az elejen nem nagyon kedveltem, azt azota pozitivan itelem meg. Az elso evben szelesebb ralatasban tanitjak meg a Business Administration es kapcsoldo temakorok (Accounting, Marketing, Economics) alapjait, aztan a masodik evtol mindenki megy majd a maga utjara attol fuggoen, h mi erdekli. (En az International Managementet valasztottam, de ezen kivul meg lehetne gyurni HR managementre, Marketingre, Logisticsre, Operational Managementre es igy tovabb.)

A szemeszterembol meg 2 hetem van hatra, tele assignmentekkel, utana meg vegre mehetek haza Izlandra egy teljes honapra. Reykjavik, Oliver, csalad, baratok. Alig varom.

Sok dologgal ados vagyok. Mar itt vagyok Cardiffban, kezdodik az egyetem. Net meg nincs otthon es szamitogepem sincs, de ez jovoheten valtozni fog. Az internetcafeban fel percen belul lejar a befizetett ido.

Mert nekem 2009 - és egyben életem legemlékezetesebb - nyara ma ért véget. Az egyetem elkezdéséhez szukséges vizsga erdeményét ma kaptam kézhez. Az elérhetö 9 pontból 7.5-öt produkáltam az IELTS-en (6.5 volt a feltétel). Az írás kicsit lehúzta a pontszámot, de így sem szégyenkezem nyilván. A repulojegyemet alig 3 órája vettem meg, holnap ilyenkor már Londonban leszek. Ma este még családi búcsú, éjszaka barátoktól elköszönés, reggel meg bevásárlás (nincsenek ruháim!), majd irány a Keflavik International. Úgy megyek, ahogy jöttem: egyedül.

...és akkor három kép - mindenfajta magyarázat nélkul - emléket állítva 2009 nyarának.

még ott álltam a Frakkastígur és a Bergþórugata sarkán, fújtam a fustöt a keresztezödésnél álló lámpa felé és minden erövel arra koncentráltam, hogy ezt a pillanatot a halálomig örzött emlékek közzé véssem - mindazok ellenére, hogy ma éjjel olyan dolgok történtek, amit a sok száz ismerösöm közul egyik sem felejtene soha. Ami nekem kell, az csak a reykavíki éjszaka, a fust és a hangulat.

hogy az IELTS vizsga miatt aggódom, habár mindenki, aki ismer azt mondja, hogy sikerulni fog. Remélem igazuk van. Az utóbbi idöben folyton a londoni barátokkal álmodom és alig várom a reuniont. Addig viszont, - ahogy eddig is - sok-sok munka.

Szivesen blogolnék, de sajnos semmi idöm. Amikor nem a munkahelyen vagyok [napi 12-14 órát!], akkor alszom vagy IELTS teszteket oldogatok. Cardiff, miért vagy oly' messze? Augusztus végéig ez így marad.

Since you've left, I tried everything to forget you. Removed all your stuff, hid your small things you couldn't take with you and even changed the sheet of your pillow and washed the towels to take your smell away. Everything's gone except one single cup next to my bed. The cup, that you used after we made love for the last time.

This morning you wrote me a mail. You wrote, that you miss me and you can't really take it. Once you said, that it's 'lúxus' for couples to get the chance to be together. You were damn right.

If i had the chance to hold you again, I'd never let you go.

[I wish I was brave enough to send these lines to you. But I'm not. I'll just let it fade away - as I always do]

3 nagyon jó képe rá emlékezvén.

- Hey Sir, how does your soul feel today?
- Hard to explain. Look into my eyes and you're gonna understand.
-... Wow, it's deep.
- I know.

Én próbáltam neki elmagyarázni, hogy ezt emberileg nem lehet így megcsinálni. Meg fog sérulni, akár bele is halhat. Nyilván nem hallgatott rám, sosem tette. Szeret repulni - így mondta. Nagy lenduletet vett és elrugaszkodott a földröl.

Sikerult neki. Azt csak hetekkel késöbb vallotta be, hogy a fule azért csengett egy darabig.

és lenne is miröl, csakhogy napi 12-14 órát dolgozom szabadnap nélkul és így nehéz sajnos.

Ezt már régóta meg akartam csinálni. Hogy a következö mikor jön, vagy hogy jön-e egy általán azt nem tudom. Egyelöre ez a kettö lesz. Mivel zeneileg sajnos nem vagyok annyira muvelt, mint human, ezért az ilyen izlandos [késöbb esetleg londoni vagy cardiffi] témákra megyek rá.

Laza kezdés, majd lassú emelkedések és nagy zuhanások. Nagyjából fél óra hosszú, mint az elözö. Föleg post-rock. Azt tudja leginkább, amit a mixtape cime is sugall: Midnight Sunset Over Reykjavík

Letölteni a borítóra kattintva lehet, a tracklist pedig a borító alatt.

1. Sebastian Tellier – La Ritournelle
2. Godspeed You! Black Emperor – Rockets Fall On Rocket Falls
3. Yonderboi – Road Movie
4. Yndi Halda – Illuminate My Heart, My Darling!

A Political Compass vagy valami ahhoz hasonló tesztet átlag évente kétszer töltök ki és a konkluzió az, hogy egyre jobban sodródom a gazdasági jobbra, mig az államról alkotott véleményem marad ugyanazon az erös libertárius szinten. [Az itt szereplö kultúrharcos skála szerintem rosszul lött be. Csak azért, mert semmi bajom a melegházassággal még nem leszek a multikulti híve, söt]

My Political Views
I am a far-right social libertarian
Right: 7.67, Libertarian: 7.02


My Foreign Policy Views
Score: -4.63


My Culture War Stance
Score: -5.07

Political Spectrum Quiz

Keveredik a brit indie az elektronikus pop zenével [az olcsóbbik fajtából]. A mixtape azért készult, hogy emléket állitson 2009 izlandi nyarának és nem azért, hogy mindenki beleszeressen ezekbe a számokba. A mixtapen felváltva váltják egymást a bulikban sokat elhanzgó [=rádiókon sokat játszott], valamint a barátaim által kedvelt számok. Laza nyári délutánokra tökéletes. Letöltésért katt a borítóra, vagy alul a beépitett lejátszóra.

A Tienanmen téri vérengzés 20. évfordulója zajlik épp, ennek alkalmából találtam ürügyet, hogy egy rövid beszélgetést folytassak az egyik nagy pekingi egyetem tanárával, aki abba is beleegyezett, hogy ezt rögzítsem és publikáljam. Egy feltétele volt csupán: a nevét a bejegyzéshez nem adhatja, mert tart attól, hogy ebből még kára származhat.

Hol voltál és mit csináltál amikor '89 nyarán felfordult a Tienanmen tér? Mennyit lehetett akkor megtudni az eseményekről?

A nagyszüleim házában voltunk az unokatestvéreimmel. 7 éves voltam, ennek ellenére emlékszem arra a napra. Kint játszottunk a kertben, amikor a 6 évvel idősebb bátyám mondta, hogy megy be nézni a tévét, mert ég Peking. Mi nem  sokat értettünk belőle, de Ő megpróbálta elmagyarázni. Mutattak videókat a felkelésről. Még mindig látom magam előtt a képet a tömegről és apróbb harcokról, ahogy a különböző csoportok egymással ütköznek. A felnőttek attól a hétvégétől kezdve sokáig beszéltek még erről.

Az iskolában tanítottak erről bármit is?

Nem, semmit. A hivatalos tananyagnak ez nem volt része a '90es években és tudtommal ma sem az. Ennek ellenére persze hozzá tudtunk jutni ezzel kapcsolatos információkhoz. Egyetemen a lakótársaimmal gyakori téma volt. Mindenkinek meg volt a saját története és véleménye, amiket cserélgettünk folyamatosan. Sok tüntetőnek kellett külföldre menekülnie, ahol aztán honlapokat hoztak létre, képeket és videókat publikáltak. Akkoriban még az internet cenzúrája nem volt annyira hatékony, mint ma, utána tudtunk nézni, hogy pontosan mi is történt.

Twitter mellett Tumblren is gyartom már a kontentot. Kovessetek és próbálgassátok. [A tumbler feedjét kipakoltam ide oldalra]

Egyébként meg tegnap széttörtem a kocsimat. A héten derul ki, hogy merre mennyi, A karma megbuntetett a sok jóért amit eddig adott [vagyis amit elvettem töle - részletkérdés]. A lényeg, hogy egészségben kár nem esett. A többi csak a háttér része ugye.

Yummie.hu-rol mindig leszoktam húzni a friss mixtape-eket. A blog maga az utóbbi idöben egyre kevésbé tetszik, de nem kerul semmibe várni pár hónapot és átugrálni a feedeket, amíg human megtalálja önmagát.

Lényeg, hogy inspirálóak voltak a munkái és eddig tartott, míg elkészítettem valami egészen sajátot. Eredetileg a mostani hónapok izlandi toplisták dalait pakoltam volna rá, de rájöttem, hogy azok közul alig van 3, ami hallgatható, így dobtam mellé pár [izlandi] ismerösöm kedvencét, de így akkora indie-techno-pop keverék lett, hogy ezt így nem lehet publikálni. Borító már van és mixtape is, de ahogy mondtam, ezt így még nem. Pár nap és ki fogom találni, hogy merre induljon a dolog. [A pop vagy az indie felé?]

Egy héten át olyan iszonyú beteg voltam, hogy még mindig érzem [gyengeség]. Remélem nem maradok már végleg így.

Tegnap elött visszautasitották a barátnöm vizum kérelmét, így úgy tunt, hogy 1 héten belul haza kell mennie Kinába. Szerencsére meg lehet támadni a döntést és az ítélet meghozataláig maradhat. Elöbb-utobb vége lesz a dolognak, csak nem mindegy, hogy 1 hét vagy 2 hónap.

Twitterre egy héten át nem írtam semmit és ezalatt húsz új followerem akadt. Nem értem.

Mr X: You brought them here. Still trying to prove me wrong, aren't you?
Jacob: You are wrong.
Mr X: Am I? They come. They fight. They destroy. They corrupt. It always ends the same.
Jacob: It only ends once. Anything that happens before that is just progress.

Part-time munkaként egy belvárosi shopban dolgozgatok eladóként. Kölcsönzunk DVDket, árulunk uditot, cigit, hotdogokot, hamburgereket meg fagyit. Többnyire helyi [=gazdagabb] izlandiak jonnek. De egy kulon helységben vannak játékgépek is, oda meg - mint magyarországon - jön az alja is. Legutóbb jött egy korombéli srác. Az arca megviseltnek tunt [drogok talán], és kérte, hogy a kártyájáról húzzak le 6000 koronát [12-15 ezer forint] és fizessem ki készpénzben. Megtettem, ö meg 20 perc múlva jött megint. Ugyanaz a koreográfia, majd a második hatezret is elbukta. Harmadszorra már nem volt elég pénz a kártyán. Próbáljak ötezret. Jó. Annyi sincs. Így ment ez egészen kétezerig, minden egyes próbálkozásnál láttam az arcán, ahogy szépen lassan esik kétségbe. 1000 koronát sem engedte. Nem tudtam erre mit mondani, csak azt, hogy sajnálom. Ö egy megjátszott mosollyal mondta, hogy minden rendben aztán lelépett. 1 óra múlva visszajött pár ezressel a kezében - nem tudom, hogy kitöl szerezte, de nem is igazán érdekel.

A munka maga könnyu és kellemes, de ezeket a dolgokat én nem birom nézni és ott ez zajlik minden egyes nap. Inkább megyek kevesebbért valami belvárosi helyre a konyhában dolgozni nagyobb nyomás alatt, de ezt nem veszi be a gyomrom. Tudom, hogy vannak ennél sokkal durvább dolgok odakint, de nekem itt és most ezekkel kéne szembenéznem és az az igazság, hogy nem fog menni. Hozzászokni meg nem akarok. Még nem.

Aurusnál láttam, itt. Közben magam is gondolkodom, a tumblren.

Három hete vagyok Izlandon. Ezalatt egyetlen egyszer dolgoztam [+7000 korona ~ 16 ezer HUF] és fel is szedtem gyorsan 4 kilót. A boldog hetek kezdenek véget érni, mert már látom a kiutat a munkanélkuliségböl - 2 hét múlva elkezdek föállásban dolgozni. Havi 120 és 220 óra között bármi lehetséges. Az egyetemi dolgokkal is egyre többet kell majd foglalkoznom [if only Cardiffban lennék már], egyre élesebb a nyárról alkotott képem.

Kötelezö körök (Milen, Kaffibarinn, Vitabar, Oliver) letudva. London kegyetlenul hiányzik.

Twitterezni alapvetöen jó dolog. Szureteltem pár tweetet a kedvenceim kozul [alulról olvasd!]. A jövöben jönnek még:

FOLLOW ME @LODOVIK

My Beloved Europe. Provided as it is. [Kattintásra az eredeti]