Igen, Magyarorszag. Nyaron lesz ket eve, hogy utoljara ott jartam. Keves dolog a kot mar oda. Foleg nehany barat es a tag csaladi kor. Szomoru, de utolso meg eletben levo nagyszulomet az elmult 5 evben ketszer ha lattam. Igyekszem ezen valtoztatni.

Sokaknak ados vagyok egy egyutt toltott delutannal es egy tortenettel - tobbsegukkel hirtelen szakadt meg a kapcsolat, amint vegleg elhagytam Magyarorszagot. 

Ami viszont nem hianyzik az az ugyintezes menete (illetve annak hianyossagai) es oszinten szolva nem nagyon erzem magam biztonsagban Budapest utcain. Nincs kedvem felni, nincs kedvem a sok duhos es ideges emberhez es nincs kedvem a BKV-n izzadni sem. 

Apropo BKV. Amikor legutobb ott jartam, akartam venni egy berletet (a reszletekre mar nem emlekszem), de penztarban ulo 50-es BKVs no elkezdte magyarazni, hogy en egy masik fajta berlettel (vagy jegytombot ajanlgatott? nem emlekszem) jobban jarnek. Udvariasan visszautasitottam, mire a Nyugati teri aluljaroban elkezdett velem megemelt hangerovel vitatkozni. Percekig kellett konyorognom, mire megkaptam, amit kertem, de azt is csak ugy volt hajlando atadni, hogy kozben hangosan megjegyzeseket tett arra, hogy a sok hulye nem hallgat az okosabbra, etc.

Masik fajo emlek a jogositvany kiallitasa volt. Magyar lakcimet koveteltek rajtam, holott mar nem laktam Magyarorszagon, de a vizsgakat meg itt tettem le kiutazas elott, mivel Izlandon 3x magasabb lett volt az ara. A lenyege a tortenetemnek annyi lenne, hogy az ugyintezok a burokracia altal eloirt szigoru szabalyokat kovetik, meg olyan esetben is, amikor annak nincs semmi ertelme. Be kellett jelentkeznem egy ismeroshoz, majd visszamenni a jogositvany miatt vegul kijelentkezni az ismerosotol - ezt eppen ok ajanlottak, mint kiskaput. Az erdekes ebben az, hogy a kulfoldon eloknek ebben az esetben csak az ilyen megoldasok maradnak. 

Magyarorszag nem egyszeru.