Ma délben keltem, majd a ragyogó napfényben kiültem a teraszra elfogyasztani egy sonkás szendvicset, egy bögre fekete earl greyt és egy kubai szivart. A nappaliból puha Portishead dalok szivárogtak ki, miközben azon gondolkodtam, hogy miként hívhatnám fel a Royal Hollowayt a lenullázott telefonomról. Kaptam tölük egy mailt pénteken, hogy az érettségi bizonyíványom másolatát küldjem át, de azt nem részletezték, hogy milyen fordítás kell nekik - ha kell egyáltalán. Végül a mexikói lány odaadta a telefonját [ennek tíz perce] és az admission tutor közölte, hogy csak küldjem át a magyar verziót és megnézik, hogy kell-e fordítani avagy sem. A pozitivizmusát csodálom, mert azt mondta, lehet, hogy így is meg fogják érteni. Ezen kicsit feszültem, mert nincs kedvem tízezreket fordíttatásra költeni, amikor ebböl az összegböl egy hétvégét tudnék [és valószinüleg fogok is] Skóciában eltölteni. 

Jól indul a hét.