Lodovik Flies

að djamma - izlandi ige, jelentése: tervek és komolyabb elvárások nélkül nézni szembe a jövövel, a döntéseket az aktuális széljárás alapján meghozni

Kérdezz!

Feed

Twitter

Kapcsolat

t.lodovik[at]gmail[dot]com

Címkék

ajánló (5) angolul (1) ateista (1) cardiff (1) cctv (1) chatlog (3) dawkins (1) design (1) egyetem (7) emlek (1) film (1) fm belfast (1) fotó (23) fun (1) gondolat (10) hellókarácsony (2) izland (19) levél (1) link (1) lol (1) london (12) mixtape (4) napló (3) obama (1) olafur arnalds (1) orosz (1) podcast (1) politika (1) random (3) rugby (1) sárdobáló (2) sardobalo (1) skins (2) tube (2) twitter (1) utazás (1) vers (1) video (5) web (1) yndi halda (1) zene (8) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Friss topikok

  • olimpiam: 5 éve abbamaradt az írás, olvastam volna tovább:)) (2016.03.30. 14:24) Dikta
  • oranje: Gratulálok a vizsgaeredményeidhez, azért egy félév tanulás Amsterdamban-ha lehet választani azt- n... (2010.08.04. 10:50) Az elmúlt hat hét története
  • kx: árbájt máhc frej? feelgood. (2010.05.16. 21:53) Vasarnap este
  • Duffman: :D (2010.05.11. 22:06) Chill. I got this.
  • Pietro Stracchi: Fasza lehet. Én is mennék. Mindenesetre végre leég rólad az a rettenetes fókazsír. ;) (2010.04.23. 23:32) A sportrol

Stat




Locations of visitors to this page


Being paranoid without the fear of being watched

2009.01.24. 21:31 Lodovik Trema

Ma este döbbentem rá, hogy bármennyire is kiegyensúlyozottnak hiszem [hittem?] magam, bizony nálam is rengeteg az érzelmi hullámvölgy. Ezekben a percekben talán a magány lenne a jó magyar szó, de a legtalálóbban angolul tudnám leírni a bejegyzés címével: I'm paranoid without the fear of being watched. [Az elözö mondatot igencsak zárójelbe teszi a tény, hogy a saját nappalimban ülök, ami tele van részeg mexikói lányokkal és Mr. Awesome-nak szólítanak.]

Nincs kevesebb barátom, mint tegnap volt. Nincsenek kevesebben azok, akikhez szólhatnék, de most nem is nagyon lenne miröl. Minden a legnagyobb rendben van. 

Fantasztikus helyen lakom, fantasztikus emberekkel. [Line-up: Anglia, Virgin-szigetek, Románia, Szlovákia, Franciaország, Brazília, Spanyolország és Mexikó.] A lakásunk, a flat thirteen legenda lett. A házibulijaink Ny-London legjobbjai, a nappaliban mindig alszik néhány idegen, akiket ha reggel felébresztesz remegö hangon mondják, hogy "ne tegyél még ki, van füvem!"

Az egyetemi jelentkezésem úton van kiváló helyekre, a bejutás miatt annyira nem is aggódom. Mondjuk ölni tudnék azért, ha a Royal Hollowayre be tudnék jutni, de a többi lehetöség is kiváló karrierrel kecsegtet a jövöre nézve. Az egyetem maga egy kastély és a diákok is ott laknak:

Egészséges vagyok, a családom tagjai és a többi szerettem is az. Ezért sem értem, hogy ma miért érzem magam ilyen furcsán. Tegnap éjjel még könnyes szemmel üvöltöttük a csillagos éjszakába a Coldplay Yellow c. számát, most meg olyan dolgokon kesergek, melyek holnapra [remélhetöleg] eltünnek. Ezt a postot egyfajta pofonnak is szántam saját magamnak: egyrészt ha leírom, talán eltünik, másrészt kiváló kapaszkadó lesz a jövöben, ha szarba kerülve majd visszaolvasom. 

Sokan mondják, hogy úgy kell élni az életünknet, mintha minden nap az utolsó lenne, de nagyon kevesen tesznek így. Csöpögösen öszinte gondolatok csak a legritkábban hangzanak el valami szörnyüség árnyéka nélkül, legyen az halál vagy csak egy egyszerü szakítás. Eddig ezt komolyan is vettem és ennek köszönhetöen találkoztam például az egyik legérdekesebb emberrel, akit valaha is megismerhettem és egy hét ismerettség után a legjobb barátjának kiáltott ki. Egy angol lányról beszélek [Krystal], akihez kedden megyek látogatóba pár napra és éppenséggel pont a Royal Hollowayen tanul és lakik. 

A mai nap viszont más.

Most megyek beszélgetni, bulizni, elterelni a figyelmemet és tudatosítani önmagammal, hogy mennyire retardált vagyok, hogy nem tudom élvezni annak a szerencsének minden cseppjét, amit az életemnek nevezek.

---------

Most ez szól:

Leave the bourbon on the shelf
And I'll drink it by myself
And I love you endlessly,
Darling don't you see I'm not satisfied
Until I hold you tight
Give me one more chance tonight
And I swear I'll make it right
But you ain't got time for this
And that wreckin' bell is ringin'
And I'm not satisfied
Until I hold you

3 komment

Címkék: gondolat london

A bejegyzés trackback címe:

https://lodovik.blog.hu/api/trackback/id/tr21900323

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pietro Stracchi 2009.01.25. 00:54:01

"tudatosítani önmagammal, hogy mennyire retardált vagyok"

Csak ez a mondatrész lehet igaz az egészből. A többi remélem csak kamu.xD

Lehet ki kéne dobni a füves csákókat a lakásból és akkor nem irogatnál ilyen postokat. :)

Amúgy meg értelek.