Nagyításhoz katt a képre.

Ez szintén az Izland körüli autós-sátrazós-grillezös túra alatt készült még az elsö napon. Reykjavíkból tartottunk Akureyri felé, de már kezdtük nagyon unni magunkat és felcsillant a szemünk, amikor 100 km után végre a nyugati civilizáció nyomaira bukkantunk: Coca Cola. A kocsin [Rusty] azért ülök ilen nyomottan, mert az épület belseje romokban, falak kiverve. Amikor elindultunk, a következö 6 napra esöt jósoltak, de nekünk valahogy mindig sikerült megtalálni a lyukat a felhök között, ahol besüthetet a nap. Bárhonnan jöttünk és bárhova mentünk, mindenhol azt hallottuk, hogy esik, ezért minden napfényes percet megpróbáltunk kihasználni, mert öszintén hittünk benne, hogy az lesz az utolsó. Ulrich persze nem aggódott, amikor erröl beszéltünk, ö hallgatott. Egyszer szólalt csak meg, amikor nagyon elege lett belölünk: Amikor angyalok utaznak, az idönek jónak kell lennie. Úgy is lett.